Gran Torino

Clint Eastwood 79 évesen rendező, producer és főszereplő egy filmben?
Nem meglepő, a nagy öreg számtalan filmet rendezett már - jót és rosszat is -, a Gran Torino-val azonban maradandót alkotott. Ne rémüljenek meg a Kedves Olvasók, nem kizárólag jó filmekről tervezünk írni, de nem tudtam szó nélkül hagyni ezt a remekművet.

Nehéz eldönteni hogy politikai témájú film, vagy egyszereplős dráma. Inkább mindenki döntse el ízlés szerint! Annyi bizonyos hogy vicces. De nagyon. És lassú. De nagyon. Nincs arról szó, hogy nézhetetlen, mert vontatott vagy unalmas. Ugyanis élvezhető és szórakoztató, a játékidő gyorsan elrepül.

"Tűnés a füvemről!"

Főszereplőnk, Walt Kowalski - egy xenofób veterán katona - nagyon átlagos amerikai életét éli egy nagyon átlagos amerikai utca nagyon átlagos amerikai házában. Egyedül. Ugyanis felesége meghalt, így ő most bosszankodik, hogy el kell viselnie a rokonait a házban a tor alatt. Szúrós szemmel nézi, ahogy addigi élete lassan szétesik körülötte. Pedig Kowalski csak nyugalmat akar. Azonban mikor egy "sárga" család költözik a szomszéd házba, Walt minden igyekezete ellenére kizökken a békéjéből és bekerül az új környezetbe.

Egy hmong banda a család fiataljait zaklatja, a fiút beszervezni akarják, a lányt pedig khm. hát nem finomkodnának vele. Szegény srác, Thao nem tud mit tenni, beáll a bandába. Azonban a tagság feltétele a bizonyítás, a fiúnak el kell lopnia a szomszédban lakó mizantróp vénember Gran Torino-ját. Thao persze lebukik, majd lassan-lassan szoros barátság jön létre az öreg és közte. Ilyen szempontból a film fejlődéstörténet, hiszen Kowalski megtanulja, hogyan lehet együtt élni és megszeretni azokat, akiket addig utált. A fiatal fiút Walt tanítani kezdi, hogyan legyen férfi, a lánynak is pártfogója lesz, a végén pedig kiderül, mindig jó egy ilyen zsémbes öreg a háznál.
Ami a cselekményt illeti, a tetőpont kicsit talán túl megszokott és giccses, de ez aligha von le a film értékéből. A színészi játék nagyjából Clint Eastwood-ból áll és kész, ő azonban tökéletes. A veterán katona esendő szerethetősége magával ragadó.
Így a bejegyzés végén eszembe jutott a jelenet, mikor a különös, öreg-fiatal páros a borbélynál járt. Épp kétrét görnyedek a röhögéstől. :D

Cselekmény: 9
Színészi játék: 9
Látvány: 7
Zene: 8
Hangulat: 8

A gépész (El Maquinista)

„Ha vékonyabb lennél szinte már nem is léteznél.”

Hangzik el ez a mondat nem is egyszer az A gépészben, mely egy 2004-es spanyol thriller.Kétségtelen, hogy Christian Bale egy nagyon megosztó személy, de ugyanakkor remek színész aki többször bizonyított már a filmiparban.

A gépész pedig egy újabb remek példája Bale elszántságának és tehetségének ahol kevesebb, mint 55 kilogrammosan mutatja be egy meggyötört elméjű férfi történetét - nem akármilyen játékkal.Trevor Reznik egy éve nem aludt már rendesen.Álmatlansága azonban nem szokványos inszomnia, hiszen folyamatos ébrenléte nem más, mint szakadatlan rémálmok sora, melyekben megdöbbentő paranoiák, szorongások kísérik. Napjai nagy részét a gyárban tölti, ahol gépészként dolgozik, alvás helyett pedig vagy egy Stevie (Jennifer Jason Leig) nevű prostituálttal tölti az időt vagy a reptéri kávézóban folytat egész éjjeles beszélgetést az ottani pincérnővel Marie-val (Aitana Sánchez-Gijón)Időközben Trevorral egyre furcsább dolgok történnek mikor is megjelenik egy Iván nevű férfi.


Mit mondhatnék a gépészről? Megvan benne minden, ami elengedetlen egy jó filmhez: remek színészek, kellemesen nyomasztó hangulat, odaillő zene, viszonylag érdekes történet.Nem mondom, hogy kihagyhatatlan és hogy egy mestermű, mert korántsem az, de egyszeri megnézést megér. Már csak azért is, mert valami félelmetes ahogy Bale szinte élő csontvázként remekel.

Cselekmény: 9
Színészi játék: 9
Látvány: 9
Zene: 8
Hangulat: 9

A tökéletes trükk (The Prestige)

"Minden bűvésztrükk három részből áll. Ígéret, fordulat, és jutalom."

Ez hangzik el Cristopher Priest A tökéletes trükk című regényében melyet Christopher Nolan 2006-ban megfilmesített.A hivatalos leírás a következő:

 A bűvészek a múlt századforduló Londonjának legnagyobb sztárjai. Két fiatal varázsló van feljövőben. A feltűnő és kifinomult Robert Angier a közönség kedvence. A kissé bárdolatlan, egyszerű Alfred Borden viszont igazi géniusz, de hiányzik belőle az a képesség, hogy lebilincselje nézőközönségét. Eleinte barátsággal és tisztelettel viseltetnek egymás iránt, de mikor a nagy mutatványuk rosszul sül el, egy életre ellenséggé válnak. Ettől kezdve legfőbb vágyuk, hogy legyőzzék a másikat. Minden trükk és minden fellépés egyre fokozza a gyilkos versenyt közöttük.

A tökéletes trükk című film kissé eltörpül a Christopher Nolan rendezte Batman filmek közt, mégis elismert.

A főszerepben Hugh Jackman-t (Robert Angier) és Christian Bale-t (Alfred Borden) láthatjuk, rajtuk kívül feltűnik még Michael Caine, Scarlett Johannson és Rebeca Hall valamint David Bowie is. A rendező – mint más filmjeiben itt is – ragaszkodik „kedvenc” színészeihez akik közül érdekes módon Hugh Jackman kivétel, mindemellett a színészi játék természetesen remek. A bő két órás film időrendi sorrendet nem követve mutatja be a cselekményt, azt hogy miért is lettek ellenségek, és hogy mi következett ezután. Habár hivatalosan Hugh Jackman a film főszereplője Christian Bale szemszögéből is nézhetjük a filmet, így igazából ennek a filmnek nincs főhőse. Ez a két ellenfél egyenrangúságát, és a köztük lévő rivalizálást akarja kiemelni. A rendező Christopher Nolan egyik erőssége hogy filmjeinek egy nagyon rá jellemző sajátos hangulatot tud adni ami ennél a filmnél sem maradt el. A párbeszédek, a film ritmusa mind a rendező ízlését tükrözik. Nolan a film zenéjét sem bízta akárkire, a zeneszerző David Julyan már korábban négy filmben is együtt dolgozott a rendezővel, és mondanom sem kell most sem okozott csalódást. A tökéletes trükk nem egy akciódús film, azonban a látványelemek mind kiválóak élen az azóta már Oscar-díjas Wally Pfister opreatőri munkájával,a korhű kösztümökkel és díszletekkel.
Összességében A tökéletes trükk egy zseniális és emlékezetes film remek atmoszférával, történettel, és színészekkel a mai filmek egyik legjobb rendezőjétől, Christopher Nolantől.

Cselekmény: 8
Színészi játék: 9
Látvány: 9
Zene: 8
Hangulat: 10

Út a vadonba (Into the Wild)

A Sean Penn által rendezett Út a vadonba című filmet sok-sok kutatás után csak most tudtam megnézni. De megérte várni rá!
A hivatalos leírás a következő:

A 22 éves Christopher McCandless most diplomázott, ígéretes jövő előtt áll, de a biztos pálya helyett az ismeretlent választja és kalandot keresve nekivág Amerikának. Ami ezen az úton történik az ifjú utazóval, az számtalan ember számára vált örök szimbólummá. Vajon McCandless hősies utazó volt vagy naiv idealista; thoreau-i lázadó az 1990-es években vagy egy újabb útját vesztett amerikai fiú? Merész kalandor, avagy tragikus figura, aki harcra kelt az ember és a természet közt feszülő érzékeny egyensúllyal? McCandless útja a dél-dakotai búzamezőktől a Colorado folyó zuhatagain és egy kaliforniai neohippi kolónián át egészen Alaszka áhított, ám veszélyes vadonjáig vitt. Eközben olyan érdekes emberekkel találkozott, akik döntő hatással voltak gondolkodására és akik életét ő is megváltoztatta.

Talán sokan értenek egyet velem abban, hogy ez a szöveg egyike azoknak, melyekben a legkevesebb valódi információt próbáltak belerakni a filmből. Na de lépjünk is tovább!

Egy dolog van amiért irigylem az amerikaiakat. Ez nem más, mint a lehetőség, hogy elvonuljanak és messze lehessenek a többi embertől. A terület az, ami Magyarországéhoz képest félelmetesen nagy. Christopher McCandless (Emile Hirsch) ezt használja ki, nekivág az útnak könyvei társaságában.
A film két idősíkot váltogat, az elhagyatott busznál éldegélő Christopher napjait mutatja be, illetve azt, hogyan jutott el odáig. Utóbbi természetesen később az előbbibe torkoll. A csendességben vándorló főszereplőnk nem mindig magányos, útja során számos emberrel találkozik, barátságokat köt egészen szülei (William Hurt és Marcia Gay-Harden) és húga elhagyásától kezdve. A roadmovie nagy erőssége a színészi játék, Emile Hirsch visszafogottan, de nagy átéléssel alakít, de szinte minden mellékszereplő is (Kristen Stewart talán kevésbé, de az ő színészi tehetségével most ne foglalkozzunk, meghagyom ezt valamelyik szerkesztőtársamnak.). A film legszebb része volt amelyben  Hal Holbrook szerepelt. Az öreg színész olyan meghatóan, egyszerűen és hitelesen játszott, hogy nem csak neki szöktek könnyek a szemébe. Ha Javier Bardem nem 2008-ban lett volna a Nem vénnek való vidék mellékszereplője, akkor én mindenképp Holbrook-nak adtam volna az Oscar-szobrot. Remélem hátralévő éveiben még megajándékoz minket pár hasonlóan kiváló alakítással.
Van egy-két dolog ami nekem nem világos (Chris elégeti a pénzt, majd beáll dolgozni...), és a történet mondanivalója nem mindenütt tiszta de ez már nagyon szőrszálhasogatás.
Eddie Vedder a film zenéjével Golden Globe-ot nyert, teljesen megérdemelten.
A történet végét inkább nem írom le, elég annyi róla, hogy én nem erre számítottam (nem olvastam Jon Krakaue könyvét), de így volt tökéletes.
Végezetül arra szeretném kérni azokat, akik valahol meg tudják nézni a filmet: ne habozzanak!  A fiatalság lázadó kedvének ábrázolása mindig jó téma, itt ráadásul gyönyörű tájakkal párosul és igaz történet alapján készült.

Cselekmény: 8
Színészi játék: 9
Látvány: 10
Zene: 10
Hangulat: 10

Indulás

Üdvözlünk mindenkit!

Elindult a blogunk, melyen a három szerkesztő (Archibald, Extractor és Alucard) filmeket mutat be. Számítani lehet éppen aktuális mozifilmekre, de évtizedekkel ezelőtt készült művekre is.
A bejegyzések alján öt szempont alapján értékelünk, 1-10-ig. Ezek a következők:

1. Cselekmény
2. Színészi játék
3. Látvány
4. Zene
5. Hangulat

Jó olvasgatást kíván a továbbiakban:

A "Kritikusan"-csapat