A hivatalos leírás a következő:
A 22 éves Christopher McCandless most diplomázott, ígéretes jövő előtt áll, de a biztos pálya helyett az ismeretlent választja és kalandot keresve nekivág Amerikának. Ami ezen az úton történik az ifjú utazóval, az számtalan ember számára vált örök szimbólummá. Vajon McCandless hősies utazó volt vagy naiv idealista; thoreau-i lázadó az 1990-es években vagy egy újabb útját vesztett amerikai fiú? Merész kalandor, avagy tragikus figura, aki harcra kelt az ember és a természet közt feszülő érzékeny egyensúllyal? McCandless útja a dél-dakotai búzamezőktől a Colorado folyó zuhatagain és egy kaliforniai neohippi kolónián át egészen Alaszka áhított, ám veszélyes vadonjáig vitt. Eközben olyan érdekes emberekkel találkozott, akik döntő hatással voltak gondolkodására és akik életét ő is megváltoztatta.
Talán sokan értenek egyet velem abban, hogy ez a szöveg egyike azoknak, melyekben a legkevesebb valódi információt próbáltak belerakni a filmből. Na de lépjünk is tovább!
Egy dolog van amiért irigylem az amerikaiakat. Ez nem más, mint a lehetőség, hogy elvonuljanak és messze lehessenek a többi embertől. A terület az, ami Magyarországéhoz képest félelmetesen nagy. Christopher McCandless (Emile Hirsch) ezt használja ki, nekivág az útnak könyvei társaságában.
A film két idősíkot váltogat, az elhagyatott busznál éldegélő Christopher napjait mutatja be, illetve azt, hogyan jutott el odáig. Utóbbi természetesen később az előbbibe torkoll. A csendességben vándorló főszereplőnk nem mindig magányos, útja során számos emberrel találkozik, barátságokat köt egészen szülei (William Hurt és Marcia Gay-Harden) és húga elhagyásától kezdve. A roadmovie nagy erőssége a színészi játék, Emile Hirsch visszafogottan, de nagy átéléssel alakít, de szinte minden mellékszereplő is (Kristen Stewart talán kevésbé, de az ő színészi tehetségével most ne foglalkozzunk, meghagyom ezt valamelyik szerkesztőtársamnak.). A film legszebb része volt amelyben Hal Holbrook szerepelt. Az öreg színész olyan meghatóan, egyszerűen és hitelesen játszott, hogy nem csak neki szöktek könnyek a szemébe. Ha Javier Bardem nem 2008-ban lett volna a Nem vénnek való vidék mellékszereplője, akkor én mindenképp Holbrook-nak adtam volna az Oscar-szobrot. Remélem hátralévő éveiben még megajándékoz minket pár hasonlóan kiváló alakítással.
Van egy-két dolog ami nekem nem világos (Chris elégeti a pénzt, majd beáll dolgozni...), és a történet mondanivalója nem mindenütt tiszta de ez már nagyon szőrszálhasogatás.
Eddie Vedder a film zenéjével Golden Globe-ot nyert, teljesen megérdemelten.
A történet végét inkább nem írom le, elég annyi róla, hogy én nem erre számítottam (nem olvastam Jon Krakaue könyvét), de így volt tökéletes.
Végezetül arra szeretném kérni azokat, akik valahol meg tudják nézni a filmet: ne habozzanak! A fiatalság lázadó kedvének ábrázolása mindig jó téma, itt ráadásul gyönyörű tájakkal párosul és igaz történet alapján készült.
Cselekmény: 8
Színészi játék: 9
Látvány: 10
Zene: 10
Hangulat: 10
Egy dolog van amiért irigylem az amerikaiakat. Ez nem más, mint a lehetőség, hogy elvonuljanak és messze lehessenek a többi embertől. A terület az, ami Magyarországéhoz képest félelmetesen nagy. Christopher McCandless (Emile Hirsch) ezt használja ki, nekivág az útnak könyvei társaságában.
A film két idősíkot váltogat, az elhagyatott busznál éldegélő Christopher napjait mutatja be, illetve azt, hogyan jutott el odáig. Utóbbi természetesen később az előbbibe torkoll. A csendességben vándorló főszereplőnk nem mindig magányos, útja során számos emberrel találkozik, barátságokat köt egészen szülei (William Hurt és Marcia Gay-Harden) és húga elhagyásától kezdve. A roadmovie nagy erőssége a színészi játék, Emile Hirsch visszafogottan, de nagy átéléssel alakít, de szinte minden mellékszereplő is (Kristen Stewart talán kevésbé, de az ő színészi tehetségével most ne foglalkozzunk, meghagyom ezt valamelyik szerkesztőtársamnak.). A film legszebb része volt amelyben Hal Holbrook szerepelt. Az öreg színész olyan meghatóan, egyszerűen és hitelesen játszott, hogy nem csak neki szöktek könnyek a szemébe. Ha Javier Bardem nem 2008-ban lett volna a Nem vénnek való vidék mellékszereplője, akkor én mindenképp Holbrook-nak adtam volna az Oscar-szobrot. Remélem hátralévő éveiben még megajándékoz minket pár hasonlóan kiváló alakítással.
Van egy-két dolog ami nekem nem világos (Chris elégeti a pénzt, majd beáll dolgozni...), és a történet mondanivalója nem mindenütt tiszta de ez már nagyon szőrszálhasogatás.
Eddie Vedder a film zenéjével Golden Globe-ot nyert, teljesen megérdemelten.
A történet végét inkább nem írom le, elég annyi róla, hogy én nem erre számítottam (nem olvastam Jon Krakaue könyvét), de így volt tökéletes.
Végezetül arra szeretném kérni azokat, akik valahol meg tudják nézni a filmet: ne habozzanak! A fiatalság lázadó kedvének ábrázolása mindig jó téma, itt ráadásul gyönyörű tájakkal párosul és igaz történet alapján készült.
Színészi játék: 9
Látvány: 10
Zene: 10
Hangulat: 10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése